A nonformális oktatás módszerei

2022 júliusában látogattam el Finnország fővárosába, hogy részt vegyek az Erasmus+ projekt keretében a „Nonformális oktatás az iskolában” képzésen.

Megfáradt utazóként megérkezve a nyáresti Helsinkibe az első, ami feltűnt, az a fehér éjszakák. A repülőgép este fél 11-kor szállt le Vantaa repterén - ragyogó napsütésben. Később sem lett teljesen sötét, csak olyan árnyas szürkület éjféltájt, ami aztán hajnali 3-ra újra napsütésbe fordult. Kellett néhány nap és jó vastag sötétítő az ablakokon, mire megszoktam a világos éjjeleket.

A fehér éjszakák mellett - amire felkészülni nem tudtam, de annál érdeklődőbben vártam - ott volt még az angol nyelvű tanfolyam is, ami szintén feszültséggel töltött el. Ez volt az első alkalom, hogy idegennyelvű képzésen vettem részt. Az utazást megelőző hetekben nagyon sok időt fordítottam rá, hogy megkopott nyelvtudásom felfrissítsem és valamivel kevésbé szorongva, a tanfolyam témájára jobban koncentrálva vehessek részt a képzésen.

Hétfő délután találkoztam először a trénerrel, Alessandro Garianoval és a többi résztvevővel. Összesen 40-en voltunk, mert más tréningekről is jelen voltak a kollégák. Nagyon vegyes volt a társaság: olaszok, spanyolok, németek, máltaiak, csehek, lengyelek, szlovákok, görögök; alsós, felsős és gimis tanárok. A foglalkozások is változatos csoportban zajlottak: minden nap más-más képzés résztvevőivel voltunk együtt. Ezen az első délutánon idegenvezetőnkkel, aki a nonformális oktatásban is kalauzolt bennünket, meglátogattuk Helsinki legismertebb látnivalóit és megismertük az ország főbb történelmi eseményeit. Ami ebbe a délutánba nem fért bele, azt az órák után délutánonként magam fedeztem fel a város macskaköves utcáin, közösségi kertjeiben, olvasójegy nélkül igénybe vehető könyvtáraiban, robotfűnyíróval nyírt temetőiben, ingyenes skanzenjeiben, napfürdőzőkkel teli tengerpartjain, illatos fenyőerdeiben barangolva.

A következő napokban reggelente kezdődött a továbbképzés és kora délutánig tartott. Nagyon sok olyan webes felülettel, internetes alkalmazással ismerkedtünk meg, amelyeket a mindennapokban lehet használni. Akár arra, hogy tananyagokat, videós leckéket készítsünk tanulóinknak, akár, hogy számonkéréseket állítsunk össze, vagy, hogy egy esetleges újabb online oktatás esetén ezek segítségével képesek legyünk olyan digitális órák megtartására, amelyek nem csak szórakoztatóak, de valóban hatékonyak is.

A digitális oktatás mellett kitértünk a projektoktatásra is, és egy délelőtt keretében kipróbáltuk, hogy milyen az, amikor egy témát a lehető legtöbb szempont – tantárgy – alapján járunk körbe. Finnországgal ismerkedtünk meg így: a szabadban a jellegzetes növényeket kerestük meg, fotóztuk le, jártunk utána a nevüknek, fordítottuk le azt más nyelvekre, kerestünk hozzájuk műalkotásokat, épületeket, melyeket a matematika, fizika és egyéb tudományok nyelvén is jellemeztünk, majd elhelyeztük ezeket a különböző korokban, megbeszéltük azok jelentős történelmi eseményeit… Így tehát a biológiától kezdve, az idegennyelveken, művészeteken át, a történelemig és a tudományokig, rengeteg tantárgy összekapcsolásával tudtunk meg minél többet, és mélyítettük el tudásunkat Finnországról.

A képzésnek köszönhetően alkalmam volt más nemzetek oktatási rendszerével, problémáival és megoldási lehetőségeivel is megismerkedni a többi résztvevő tolmácsolásában. Kiscsoportban német, máltai és cseh kollégákkal tudtunk beszélgetést folytatni arról, hogy hol milyen rendszerben tanulnak a diákok, kinél milyen hétköznapi problémák merülnek fel, és ezekre milyen megoldásokkal válaszolnak. A nehézségek a legtöbb esetben hasonlóak voltak, így izgalmas és érdekfeszítő volt hallani, hogy mások milyen módon orvosolták azokat.

Helsinki nyitott terein és eldugott zugaiban, a képzés csoportfeladataiban és az egyes résztvevők mondatai között barangolva legmeghatározóbb élményem a közösség összetartásának, együttműködésének, kommunikációjának ereje lett és bízom benne, hogy ezt lesz alkalmam továbbadni tanítványaimnak is.

Köszönöm az élményt és a lehetőséget!