Drámapedagógia az Atlanti-óceán közepén

A kurzus fő célkitűzése az volt, hogy mindenki akár a jobban, akár a kevésbé ismert, különböző területeken meglévő képességeit próbálja meg felszínre hozni, gyakorlatilag „kísérletezni” ezekkel a képességekkel. Ehhez nagyfokú nyitottságra és vállalkozószellemre volt szükség, hiszen folyamatos interakciókkal, a saját és a többi résztvevő különböző oldalainak megismerésével gyakran kerültünk a komfortzónánkon kívülre. A különböző feladatok megvalósítása több irányú volt, rövid szkeccseken, színházi gyakorlatokon, improvizációkon, csoportmunkákon keresztül szereztük tapasztalatot és olyan gyakorlatot, amely a „learning by doing szemléleten”, a „kölcsönös tanításon” alapul. Mindezzel az volt a cél, hogy a résztvevők útmutatást kapjanak, hogy diákjaik hogyan vállalják a facilitátor szerepét a tanárok helyett és ezzel fejleszthetik a saját önirányító tanulási készségeiket. A kurzus nagy hangsúlyt fektetett a résztvevők színházi nyelv-, hang-, kép- és mozgáshasználati képességének fejlesztésére és annak megértésére, hogy a drámai és színházi módszerek és technikák hogyan építhetők be az órákba. Bepillantást nyerhettünk a drámai és színházi módszerek oktatásában rejlő lehetőségekre, itt az egyik legfontosabb és legnehezebb kérdés a résztvevők önbizalmának növelése volt ezeknek a drámai és színházi módszerek az alkalmazása során. Ezt valamennyire elősegítette, hogy a csoport kislétszámú volt, a résztvevők nyitottak és érdeklődőek voltak, valamint többeknek volt már valamennyi drámapedagógiai és színházi tapasztalata.

¤ Egy tanárunk volt végig a kurzus alatt és felkészültségére nem lehetett panaszunk. Lelkesen és nagy önállóságot hagyva irányított minket a különböző témák között. Folyamatosan kikérte véleményünket, igyekezett a csoport attitűdjéhez igazítani a kurzus programját, semmi nem volt kötelező, semmi nem volt kőbe vésve. Segítőkész, megértő és türelmes volt (elvégre ezek a tulajdonságok is a kurzus témájához illettek) valamint ő és egyik kollégája sokat segített a helyi kulturális és szabadidős programok szervezésében is.

¤ Szállásomat önállóan szerveztem és miután elég későn derült ki, hogy elindul-e a kurzus egyáltalán így nem volt egyszerű elfogadható árú szállást találnom. A helyszín eleve meglehetősen különlegesnek számít és hát a város is kicsi volt így a lehetőségek is. A fő szempont az iskolához való közelség volt, mivel nem akartam messziről bejárni, ami elég körülményes lett volna. Szerencsém volt, mert egy lemondás miatt megüresedett egy apartman amit sikerült időben lefoglalnom. A lakás teljesen felszerelt volt, tulajdonképpen semmi nem hiányzott. A tulajdonos egyébként abban az iskolában tanított, amelyikben a kurzust tartották.

¤ A kurzuson a résztvevők száma 6 fő volt, rajtam kívül négy észt (ebből hárman egy iskolából) és egy horvát tanár. Ami egy kissé meglepett, hogy ugyan az előzetes információkban szerepelt, hogy mindenki készüljön valamilyen bemutatkozással, ezt rajtam és az egyik észten kívül senki nem tette meg, így ez a programpont elég rövid lett.

¤ Egy ilyen nemzetközi kurzus alapesetben kiváló alkalom arra, hogy belássunk különböző kultúrkörből érkezők gondolkodásmódjába, motivációjába, hogy megismerjük és összehasonlítsuk munkánkat és oktatási rendszerünket a résztvevőkkel és nagyjából elhelyezzük magunkat a nemzetközi téren. Persze mindig megvan az esély, hogy többen érkeznek egy nyelvterületről, ebben az esetben könnyen kialakulnak csak saját magukkal foglalkozó csoportok. A tréning helyszíne az Azori szigetcsoport Terceira nevű szigete volt és mint ilyen, ez egy eléggé különleges helyszínnek számít, Portugáliától mintegy 1500 km-re az Atlanti-óceán közepén. Ennek a szigetcsoportnak nem volt őslakossága, portugálok népesítették be nagyjából 500 évvel ezelőtt és alapvetően európai jellege van. A kurzus időtartama gyakorlatilag egybeesett a város legnagyobb fesztiváljával, ami ugyan eredetileg Szent Jánoshoz kötődik (Sanjoanninas) de persze, mint általában az ilyen fesztiváloknál lenni szokott, már nem a vallás a domináns tényező a fesztivál ideje alatt, hanem sokkal inkább a helyi hagyományok, történelem, a helyi lakosok, mesterségek bemutatkozása és persze, a pandémiából végre kiszabadulva, egyszerűen csak szerették volna az emberek jól érezni magukat. Hihetetlenül látványos, a helyi kultúrát és az életet bemutató felvonulások színesítették a város életét szinte minden este. A párhuzamosan futó másik kurzus trénere a fesztivál egyik szervezője volt, szóval első kézből kaptunk információkat és tippeket a fesztivállal kapcsolatban. A kurzus résztvevőivel több közös programon is részt vettünk és bár hosszútávú kapcsolatok kiépítésére nem minden résztvevőnek van igénye, mindig akadnak olyanok, akikkel később is tartjuk a kapcsolatot.